A nád a falvakban a XX. század közepéig általánosan használt tetőfedő anyag volt. Népszerűségét annak köszönhette, hogy főleg a vízparti településeken évről-évre elérhető volt. Eleink is ismerték a nád legvonzóbb tulajdonságát, hogy:
- jó hőszigetelő
- könnyű tömege miatt nem kell erős szerkezetet építeni alá a tetőben keletkezett károk pedig könnyen és olcsón orvosolhatók
A nádtető népszerűsége akkor kezdett mélyrepülésbe, amikor a falusi családok, gazdaságok módosabbá váltak, az épületek alapterülete nőtt és a városi divat térhódításával a magyar falvakban a cseréptető és a palatető lett divatos, szemben a régi házak nádtetőivel.
A kocka a XX. század végén aztán fordult. Ekkor ugyanis az ökológiai gondolkodás révén a nád, mint természetes anyag, felértékelődött. Amellett, hogy szép és hangulatos, hagyománytiszteletről is árulkodik.
Fontos szempontok a nádtető készítésekor
- A tető dőlésszöge ne legyen kisebb 40 º-nál.
- Az épület közelében lehetőleg ne legyen nagyobb kiterjedésű fa, mert az árnyékot vet a tetőre és a lehulló lombozat is korai rothadást eredményez.
- A tetőablak kifutása kerülje el a kéményt.
- Jó minőségű, száraz, vékonyszálú anyag kerüljön a tetőre.
- A kévék megfelelő távolságban (30-45 cm) és sűrűségben (20-25 cm) legyenek a tetőlécekhez rögzítve.
- A tető fonásának, szegésének cseréjét 8-10 évente szükséges elvégezni.
- A tetőről a mohát időnként érdemes eltávolítani.
