Mint amikor egy filmben a párhuzamosan, de látszólag egymástól teljesen függetlenül futó szálak hirtelen találkoznak, és értelmet nyer a történet.
Így vagyok most ennek a háznak a megtervezésének a végén. Első szál: Építészet alapjai; Vadász György szentendrei házának felrajzolása. A ház cölöpre épült. Bele tudtam magyarázni sokmindent, de mégsem értettem hét évig, de nagyon szerettem. Második szál: Hat évvel később a vidéki élettel és környezettudatossággal együtt járó első munkahely, Bár inkább vidéki élet helyett azt mondanám, hogy élet a Természetben, a Bakonyban. Szerelem volt azonnal. Tart azóta is. Már az első pillanatban láttam, hogy hol szeretnék élni. Az erdő szélén, a dombtetőn, ahol még semmi és senki nincs. A gondolat, az ötlet a helyszínt illetően - újabb zöld terület beépítése - kezdetben nem okozott lelkiismeretfurdalást. Teltek a hónapok, formálódtam, tanultam, majd befutott a Harmadik szál: Boldog párkapcsolat a környezetmérnök kollégával. És jöttek a hosszú-hosszú beszélgetések a környezetvédelemről, a fenntarthatóságról, a környezettudatos-energiatudatos építészetről. Az építész építené épített környezetét, a környezetmérnök meg legszívesebben lebontaná az építész házait, visszaállítaná a természeti környezetét. Egymás ellen dolgozunk? Amióta együtt vagyunk azon gondolkodom, hogy milyen az a ház, amit Ő is elfogadna ott a dombtetőn. Ekkor jött a Vándoriskola pályázati kiírása. Negyedik szál. És ahogy gondolkoztam a terven, hirtelen összeállt a kép. Ehhez a tervhez is ugyanazzal a szellemiséggel akartam hozzányúlni, még ha az Omszki tó nem is éppen olyan természeti környezet, mint a bakonyi erdő-mező. Aztán jött az egyszerű ötlet: egy fa cölöpökön álló, fából készült épület kéri a legkevesebbet talán a Természetből. Legrosszabb esetben is legfeljebb visszarohad a fa Földbe, ha máshogy nem hasznosul. És ezzel a gondolattal megértettem a szentendrei házat is. Nem fedeztem fel a spanyol viaszt, tudom... mégis örülök. Valahol Le Corbusier is erre a gondolatra juthatott, amikor hatalmas vasbeton házait pillérekre állíotta. .. Szóval ezért lett cölöpház. Még egy kicsit ráfut a Föld is, hűti a tó felöl érkező fuvallat, ahol kell védi a Naptól a fából készült árnyékoló. Azt a kevés használati melegvizet, ami a funkcióhoz , és a mosdókhoz kell, azt a napkollektorok bőven megtermelik. A napelemek meg az esti világítást, és a kisebb gépek energiaigényét képesek fedezni.
Nem tökéletes. Mert a tökéletes a semmi. Ha a Természet oldaláról nézem. De építész vagyok ... teremteni, alkotni szeretek. De megpróbálok a jóra törekedni. És ebben a végén egyetértünk. Törekedni kell.
|
